Beszámoló,  Utazás

Feledhetetlen élmények Boulder Cityben

A Hoover-gát és a Grand Canyon

Tudom, jócskán elmaradtam ezzel a poszttal, de véleményem szerint ezek az információk bármikor hasznosak lehetnek egy utazó számára. Egy szerencsétlen félrelépéssel január elsején sikerült a bokám elég alaposan összetörni, igy van egy kis időm blogolni. A gipszlevétel után pedig tanulhatok újra járni, és remélem hozhatom nektek az új utazós poszjaimat, videóimat. Még tervezek pár korábbi utazós posztot is, hiszen nyáron Horvátországban jártunk a gyerekekkel és abból is van anyagom bőven. Valamint erről az útról is van még Las Vegas a hotelek és a Red Rock Canyon.

Évekkel ezelőtt már olvastam a Hoover-gát éptésének körülményeiről, és őszintén sosem gondoltam, hogy valaha eljutok ide. Hatalmas mérnöki teljetmény volt ennek a nagyteljestményű vizerőműnek a megépitése, ami 1931-től 1936-ig tartott. A gát amerikai neve Boulder Dam, aminek az éptiése során megalakult a mellette lévő kis város Boulder City, ahol azok éltek, akik a gátnál dolgoztak. Akkor épült meg a hangulatos Boulder Dam Hotel is a kis városban, ahol mi is megszálltunk, és tényleg a múltban érezhettük magunkat, az épület pince szintjén egy bár is volt, ahol még a szagok és illatok, a zene és a hangulat is arról a korszakról árulkodott. Az épületben egy önállóan ingyenesen látogatható múzum is van, ami elmeséli, hogyan épült a gát, milyen volt a munkások és családjai élete a több éven tartó épitkezés során. Az art deco stilusban épült gát belsejébe, viszont nem mentünk be, mert még aznap a Grand Canyonhoz is el akartunk jutni.

Jó döntés volt, hogy ott nem időztünk sokat, mert a Grand Canyonnál rengeteget kellett várni a buszra, amivel vittek fel minden látogatót a kilátópontokhoz. Európában jellemző, hogy nem hagyják, hogy hatalmas sorok kialakuljanak, viszont elmondhatom már több látogatás után, hogy az USA a sorbanállás országa.

A Skywalkra nem igazán éri meg a plusz belépő, viszont a Guano Pointhoz mindenképp érdemes felmenni, ott még egy mini indián falucskát is meg tudtok nézni. Számomra meglepő volt, hogy abban az időszakban (feburár) még hó is volt a vöröses-sárgás sziklák szélén.

Végül, sötétedésre értünk vissza a fantasztikus BBQ vacsoránkra, ahol kiderült, hogy ugyan az a gitáros zenél aki előző éjjel a hotelben igazi country hangulatot teremtett. Vicces volt, mert még a nevünkre is emélekezett és a kedvenc Jonny Cash dalomat is eljátszotta.