Szüleim és barátaim is már többször ajánlották, hogy látogassuk meg Szentendrét, így tavasszal babával együtt kiruccantunk. A Duna partján és a város kis kanyargós utcáin végighaladva a Keresztelő Szent János katolikus plébániatemplomot látogattuk meg először, ahonnan pazar a kilátás a városra és a szép színes háztetőkre.

A Főtéren találkoztunk egy festőművésszel, Bihon Győzővel, aki mesélt a szendedélyéről. Évekkel ezelőtt beszerzett egy drónt és azokat festi meg, amiket fentről lát és a legszebbnek tart. Így készült több festménye Szentendréről is, de a fentről érdekes mintákat alkotó szántóföldekről is.

Képeinek a digitális változatát megtaláljátok neten, viszont érdemes élőben is látni őket. A vásznon nagyon szép vibráló színekben pompáztak a háztetők. Nagyon különleges alkotások, legszívesebben egy ilyen stílusú festményt tűznék ki a nappalim falára. 🙂

Az ebédet a Maharaja-ban fogyasztottuk el, ahol a nagyon széles kínálatból alig bírtunk választani. Nagyon ízletes csirkéket ettünk és ezután megfogadtam, hogy bátor leszek és sokkal több indiai fűszerezésű ételt fogok otthon készíteni.

Remélem tetszett ez a kis művészeti ajánlóval megtűzdelt poszt, ha szeretnétek még hasonlót akkor nyomjatok egy like-ot! 🙂