Pünkösdkor a Dolomitokba indultunk, és az út során négy különböző szálláson terveztünk megállni.(Szlovénia-Bohinj, Olaszország – Dolomitok, Olaszország – Garda tó, Horvátország – Zágráb)

Első megállóhelyünk Szlovéniában a Bohinji-tónál volt, amely Szlovénia legnagyobb természetes tava. Egy kis magánszálláson szálltunk meg, ahol még a ház előtt is ültettek egy nagy területet méhlegelőnek. 2020-ban, a COVID alatt jártunk itt a gyerekekkel, és akkor még a kempingnél fürödtünk is a tóban, amely állítólag nyáron 22 fokra melegszik fel. A térséghez kötődik a Zlatorog (Aranyszarv) nevű kecskebak legendája, amelynek szobra közvetlenül a tó mellett található. Másnap felfedeztük a tavat, majd ellátogattunk egy új szlovén városba, ahol korábban még nem jártunk.

Kranjska Gorában ebédeltünk, mert annyira megtetszett a kisváros nyugodtsága. A település a Száva Dolinka folyó mellett fekszik, egészen közel az olasz-osztrák-szlovén határhoz. Az ebéd után valóban a Dolomitok felé vettük az irányt. Első látványosságunk az Auronzoi-tó volt, amelyet más néven Szent Katalin-tónak is neveznek. A tó nevét egy kápolnáról kapta, amely korábban a gát helyén állt. Itt egy vízerőmű is működik, és a Dolomitok keleti hegycsoportja veszi körül. A Giro d’Italia kerékpárverseny útvonala rendszeresen elhalad a tó partján, amit több helyen is kereszteztünk. Sajnos a verseny mezőnyével nem találkoztunk, habár pont ezekben a napokban zajlott.

Mivel tudtuk, hogy később esős időnk lesz, úgy döntöttünk, hogy még ezen a napon meglátogatjuk a Dolomitok ikonikus természetes tavai közül a Misurina-tavat és a Braies-tavat. A Misurina-tótól északra magasodik a Dolomitok leghíresebb hegyalakulata, a Drei Zinnen. A Braies-tóhoz már este 6 óra után érkeztünk, így még a parkolásért sem kellett fizetnünk (akartunk volna, de úgy tűnik, az olaszok 6 óra után már nem dolgoznak itt sem). Most nyáron is hatalmas tömegek látogatják ezeket a helyeket, de nekünk szerencsénk volt, mert ebben a késő esti időszakban alig voltak turisták. Előtte még a Drei Zinnen (magyarul: „Hármas-hegyorom”) kilátóponthoz is ellátogattunk, azonban a hármas csúcs felhőkbe burkolózott, így sajnos nem láttuk teljesen. Ráadásul ebben az időszakban a felvezető út is le volt zárva, így maradt a környéken sétálás.

Eredeti terveink szerint másnap a Dolomitokon keresztül mentünk volna tovább, és Bolzanón át érkeztünk volna meg a Garda-tóhoz, ahol a következő szállásunk volt. Azonban végül úgy döntöttünk, hogy inkább Veronába utazunk, mert ott már korábban esni kezdett az eső, és mire odaértünk, el is állt. Így kellemes, párás, napsütéses időben érkeztünk meg.

A következő bejegyzésben Veronáról és a napsütéses-esős Garda-tóról folytatom a beszámolómat, ahol véleményem szerint sokkal több időt is el lehetne tölteni.